- Nyáron érkeztél Diósgyőrbe, és a DVTK első csapatában kétszer csereként, kétszer pedig kezdőként léptél pályára bajnoki mérkőzésen. Az érkezésedkor azt kérdeztük, milyenek az első benyomások, most a “második benyomás” felől érdeklődünk.
- Egészen más csereként pályára lépni, mint a kezdőcsapatban, én az utóbbit tartom igazi bemutatkozásnak Diósgyőrben. Az elmúlt időszakban egy olyan DVTK-t ismertem meg, amelyik szereti a harcot, és a végsőkig küzd. Néha ennek megvan az eredménye, így győztünk a PAFC ellen, de amikor alulmaradtunk, akkor is tudtunk szépíteni Budafokon, vagy Kisvárdán az utolsó percig bízhattunk abban, végre befelé pattan a kapufáról a labda. Ez nagyon fontos erény, amiből sokat profitálhatunk a továbbiakban.

- Amikor a DVTK - PAFC mérkőzés után téged választottak meg a szurkolók a meccs emberének rendkívül magas, 9,3-as osztályzattal, akkor éppen a küdőszellemet emelték ki veled kapcsolatban.
- Ahogy az első kérdésben említett első interjúmban is elmondtam, mielőtt Diósgyőrbe igazoltam, az interneten tájékozódtam a klubról, a városról. Így felkészülten érkeztem, tudtam, hogy a DVTK hagyományai szerint egy munkáscsapat, a szurkolói pedig zömmel gyárakban dolgoztak. Mi labdarúgók vagyunk, azonban egyúttal munkások is, akik keményen dolgoznak a sikerért, és ezt sosem szabad elfelejteni. A Honvéd ellen nagyot küzdöttünk, amit a vereség ellenére is díjazott a közönség. Akkor tapasztaltam meg személyesen először, hogy hogy jó helyre igazoltam, itt becsülete van a munkának. Persze nem csak a saját kedvünkre focizgatunk, hanem profi labdarúgóként eredményt kell elérni, ezért fontos az eredmény, hogy minél több pontot gyűjtsünk az év végéig.

- A PAFC és a Kisvárda ellen szerepeltél a kezdőcsapatban, és míg az első meccsen a védekezéssel tűntél ki, addig a másodikon a kaput is többször veszélyeztetted, sőt egy másik játékvezető talán még büntetőt is fújt volna, amikor “elsüllyedtél” a 16-oson belül.
- A játékvezetőkkel ne foglalkozzunk, ők is hibázhatnak! Minden mérkőzés más, és a labdarúgóknak a találkozó képéhez kell alkalmazkodni. Profi labdarúgóként mindig azért lépek pályára, hogy a csapat hasznára legyek, ha ez a védekezés, akkor azzal, ha támadás, akkor azzal. Különösen egy középpályás szerepét határozza meg, hogy a csapat többnyire támad vagy védekezik. A PAFC ellen Stefan és Ghicu nagyszerű gólt lőtt, Mirko pedig biztosan értékesítette a büntetőt, így a többiek számára az előny megtartása volt a legfontosabb feladat. Kisvárdán viszont a végén egyre jobban beszorítottuk az ellenfelet, sajnos csak a kapufát találtuk el. Az én lövéseim sem értek célba, de bízom benne, hamarosan megszületik az első gólom. és ezzel is segíteni tudom a csapatot a minél jobb helyezés elérésében.

- Még egy gondolat a Kisvárda elleni találkozóról: mintha két különálló mérkőzést játszottak volna a csapatok. Az első 70 percben az történt, amit a Kisvárda szeretett volna, majd a DVTK teljesen átvette az irányítást.
- Így történt. A kapott gólig a védekezésre helyeztük a hangsúlyt, mert a bajnokság elején rengeteg gólt kaptunk, és a PAFC ellen nem csak azért nyertünk, mert három gólt lőttünk, hanem azért is, mert nem kaptunk gólt. Ezen a találkozón is azt terveztük, hogy stabil védekezéssel megóvjuk a hálónkat, a másik kapu előtt pedig úgyis adódik lehetőség, amit értékesíteni tudunk. Hátrányban azonban mi kerültünk lépéskényszerbe, és változtatni kellett. Nagyszerű támadóink vannak, meg sem fordult a fejemben, hogy hiába megyünk rá az ellenfélre,  végül egy gólt sem tudunk szerezni. Az erőnlétünkre nem lehet panasz, jobban bírtuk a hajrát, mégis meddő maradt a támadójátékunk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Kisvárda kiválóan játszott, nem mi parkoltuk be a buszt, hanem védekezésre kényszerített minket, megérdemelték a vezető gólt. Ilyenkor nem marad más hátra, mint gratulálni nekik, és még keményebben edzeni annak érdekében, hogy a következő hasonló mérkőzésen legalább egy pontot szerezzünk.

 

- A válogatott mérkőzések miatti szünetet megelőzően viszont elmaradt az Újpest elleni találkozó.
- Hallottuk a híreket, de az utolsó pillanatig úgy készültünk, hogy pályára lépünk péntek este. Hiába kaptuk meg a három pontot, sokkal jobb érzéssel folytattuk volna a felkészülést, ha azt a pályán szerezzük meg. Jobbulást kívánok minden újpestinek, még kétszer találkozunk ebben a bajnokságban!

- Nyáron érkeztél Magyarországra, mennyire nehezíti meg a dolgod, hogy ismeretlen ellenfelekkel találkozol?
- Sok magyar és nemzetközi meccset nézek a tévében (el sem hiszik a magyarok, milyen szerencsések, Argentínában a mérkőzések többsége csak fizetős csatornákon látható). Minden alkalommal tanulok valamit az ellenfelekről, és ehhez jön hozzá a heti felkészülés, amikor a szakmai stáb segítségével kielemezzük a játékukat. A kérdésre válaszolva, valóban új minden és mindenki, viszont a hétvégén véget ér az első kör, és utána már ismerősként köszönthetem az ellenfeleket.

- A DVTK légiósai közül többen is beszélnek többé-kevésbé magyarul, de talán te vagy az egyedüli, aki már a második napon "jó napot!"-tal köszöntél, és azóta is érezhetően fejlődik a szókincsed.
- Vendégként érkeztem Magyarországra, ahol nekem kell alkalmazkodni a helyiekhez, és imádok tanulni, ami a nyelvekre is igaz. A nyelvtanulás megtornáztatja az agyat, hiszen egészen másként gondolkodik egy spanyol, egy görög vagy egy magyar, amikor mondatokat alkot. Az angolt használjuk az öltözőben, de kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem értem a körülöttem folyó beszélgetéseket. A magyar a negyedik nyelvem és mind közül a legnehezebb. A focipályán már minden kifejezést ismerek, de napról napra fejlődök.

 

- A közelmúlt után beszéljünk a távolabbi múltról, kérjük elevenítsd fel a pályafutásod.
- Argentínában tíz gyerekből kilenc focizik, beleértve a lányokat is. Az emberek egyszerűen imádják ezt a sportágat, ami csodálatos, de néha hatalmas nyomást helyez a profi labdarúgókra. Egy helyi sportiskolában kezdtem focizni, majd a híres rosariói Newell’s Old Boys utánpótlásába kerültem. Két év után hazatértem, és a Club Atlético San Martín labdarúgója lettem, ott mutatkoztam be a felnőttek között. Érdekes módon a DVTK rengeteg mindenben hasonlít erre a klubra, piros-fehér mindkettő színe, rendkívül szenvedélyesek a szurkolói, és ez a harci szellem jellemzi a csapat játékát is. Később több erős másodosztályú csapatban is szerepeltem, a Quilmesben a csapatkapitányi karszalagot is viseltem. Ezt követően kaptam ajánlatot a görög első osztályból, amit elfogadtam, és tavaly nyáron Európába költöztem, idén pedig csak országot váltottam, kontinenst nem. Jó döntést hoztam, mert Argentínában megtanultam dinamikusan játszani, védekezni és küzdeni, az európai foci viszont sokkal technikásabb, ami elősegítette a fejlődésemet, és manapság már sokkal hatékonyabban veszem ki a részem a támadásokból.

- Bevallom, hogy érkezésedkor abból a szempontból féltettelek, hogy Magyarországon sok esetben kevésbé engedik a kemény játékot a játékvezetők, és az argentin felfogás miatt sok sárga lapot gyűjtesz majd össze. Ehhez képest 208 bajnoki perc után sem emlékszem olyan esetre, amikor akár a közelében jártál volna a figyelmeztetésnek.
- Ebből a szempontból egy rossz szavam sem lehet a játékvezetőkre. Biztosan kapok majd sárgát, mert lehetnék kíméletesebb is az ellenfelekkel szemben, de nekem az a dolgom, hogy megállítsam a támadásokat. Azt viszont kihangsúlyozom, amikor lábat találok, az mindig véletlen, a labdát akarom megjátszani, és ezt a legjobban az támasztja alá, hogy pályafutásom során mindössze egyetlen piros lapot kaptam.

- Az interneten nagyot futott Diósgyőrbe igazolásodkor az a videó, ahogy csapatkapitányként lelkesíted a társaidat. Át tudod ragasztani a többiekre ezt a győztes mentalitást?
- Ez döntés kérdése. Az ellenféltől függetlenül úgy kell kimenni a pályára, hogy nyerni akarsz, és mindent megteszel ezért. Ha így történik, akkor a másik csak kiemelkedő teljesítménnyel győzhet.
Igen, viseltem néhány korábbi csapatomban a kapitányi szalagot, de úgy gondolom, a maga területén mindenki a saját maga kapitánya. A pályán mindenkinek magának kell meghozni a legjobb döntést függetlenül attól, hogy civilben visszahúzódó vagy éppen a társaság középpontja. De a fociban nem csak 1 az 1 ellen küzdünk, hanem 11 a 11 ellen is, és imádok csapatban gondolkodni, ahol nem csak magamért, a családomért, a jövő évi szerződésemért, hanem a közösségért, a klubért, a városért is küzdök.

-  Az interjú elején is felidézted, hogy a klubváltás előtt az interneten utánanéztél a DVTK-nak és Miskolcnak is.
- A választásban döntő szerepet játszott, hogy itt sok néző előtt játszhatok egy gyönyörű stadionban, hétközben pedig kiváló körülmények között készülhetek. Mindent a focinak és a sikeres szereplésnek rendelek alá, ezért legalább ennyire fontos számomra is a mindennapi élet minősége. Imádok a miskolci parkokban vagy a belvárosban sétálni a várandós feleségemmel. Ha jól érzem magam, mert minden adott a felkészüléshez, a pihenéshez, akkor a mérkőzésen is jobban teljesítek. Régi igazság, hogy a mérkőzést nem szombaton kell megnyerni, hanem már hétfőn és kedden is meg kell tenni mindent a győzelemért.

 

- Hogyan néz ki egy napod?
- Rendszerint 7:30-kor kelek, a reggelim szinte mindig ugyanaz: erős és forró kávé, mogyoróvajas pirítós és gyümölcs, végül pedig egy pohár narancsdzsúz. Ezt követően készítek egy frissítő mate teát, amit egész nap iszogatok. A délelőtti edzés előtt 40-60 percet töltök a konditeremben. Utána ebédelek, és ha nincs délutáni foglalkozás, akkor otthon pihenek a várandós feleségemmel. A születendő fiam még egy ideig az anyja méhében lesz, de már most egyfolytában rugdosódik.

- Az edzések végén az edzői stáb rendre lehetőséget biztosít, hogy mindenki egyénileg csináljon valamit. Te rendre a hosszú indításokat, oldalforgatásokat szoktad gyakorolni.
- Aki nem a Barcelonában játszik, annak biztosan van még gyakorolni valója. Olyan szemmel szoktam visszanézni a meccseimet, hogy mit kell fejleszteni, és utána ezen dolgozom az edzéseken. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet az egyik napról a másikra megtanulni valamit, de aki öt éve látott, az el sem hiszi, most milyen keresztlabdákat adok. Megéri dolgozni.

- Még a közelmúltban is magas és erős védekező középpályásokat kerestek az edzők. Alacsony játékosként nem volt nehéz elfogadtatni magad ezen a poszton?
- Ez sok esetben az edzőn múlik. A magas és erős játékosok általában nem tudnak akkor területet befutni, mint egy alacsonyabb, mozgékonyabb labdarúgó, ugyanakkor a harcosság nem a centimétereken múlik, azon a téren bárkivel felveszem a versenyt.
Az elmúlt években a foci számomra kedvezően változott, sokkal kevesebb az ívelgetés, a lecsorgó labdáért vívott küzdelem, egyre több csapat igyekszik a földön játszani. Emellett egyre elterjedtebb a letámadás, az előre védekezés a passzív várakozás, “jöjjön az ellenfél!” felfogás helyett. A fizikai méretek helyett a kondíció, az akarat, a játék megértése számít, ezen a téren pedig egyáltalán nem vagyok hátrányban.
És ha valakit ez nem győzött meg, akkor annyit teszek még hozzá, hogy a világ egyik legjobb védekező középpályása, N'Golo Kanté 168 centiméter magas, pontosan annyi, mint én.

- Profi labdarúgó vagy, aki egyetemre jár, és adott már ki irodalmi kötetet is. Ha tíz év múlva újra beszélgetünk, ki válaszol a kérdéseimre? Egy edző? Egy tanár? Egy író?
- Tetszik az edzői szakma, de profi labdarúgóként azt érzem, évről évre nagyobb a nyomás rajtam, hogy továbbra is az élvonalban szerepeljek, és jelenleg nem vagyok meggyőződve arról, hogy életem végéig ezt akarom csinálni. Sokkal inkább el tudom képzelni, hogy a szülővárosom környéki erdőben élek a feleségemmel és a fiaimmal, és csak a tévében nézek focit. A katedrát most sokkal valószínűbbnek tartom, de ezt hangsúlyozottan most mondom, ki tudja, mit hoz a jövő. Az biztos, megvan bennem a vezetői képesség, és ezt mind a két területen tudom hasznosítani. Azért járok egyetemre - bár jelenleg felfüggesztettem filozófiai tanulmányaimat a labdarúgó karrierem miatt -, hogy később legyen választási lehetőségem.

- És miért a filozófiát választottad?
- Imádok tanulni, és imádom azt, amit tanulok. A filozófia a dolgok mélységét, a végső okokat kutatja, ez érdekel engem is. Egy szimpla hétköznapi edzés is rengeteg energiát vesz ki a játékosból, utána nagyon nehéz bármit is csinálni, nem beszélve a mérkőzésekről. De a modern technika segít, a számítógép mellé bármikor le lehet ülni egy-két órára. És mivel a filozófiában örömömet lelem, nem is munkaként, hanem szórakozásként tekintek rá, még akkor is, amikor kemény munka egy szöveget értelmezni.

- Mit tudsz a filozófiai tanulmányaidból hasznosítani a pályán?
- Mindent. A foci maga az élet, ami a hétköznapokban előfordulhat, az előfordulhat a pályán is. Átélheted az extázist egy hatalmas sikerrel, a csalódottságot, amikor elküldenek egy klubtól, hogyan legyél türelmes, amikor egy sérülésből épülsz fel. A modern fociban akkor is évről évre cserélődnek a társak, ha nem váltasz klubot, és mindenkivel meg kell találni a közös hangot. A filozófia az élet minden területét érinti, még ha néha ez nem is mindig nyilvánvaló, azt is mondhatom, az élet maga a filozófia. És ha ezt megérted, akkor ki tudod alakítani a saját filozófiádat.

- Egy mondatban össze tudod foglalni az életről, a futballról vallott filozófiádat?
- Néhány éve azt hittem, össze tudom foglalni, de az élet megmutatta, hogy tévedtem. Mindig találkoztam egy edzővel, egy klubvezetővel vagy egy csapatárssal, aki egy pillanat alatt rámutatott az egy mondatba sűrített filozófiám hiányosságaira. Úgyhogy jelenleg nincs tömören összefoglalható filozófiám, hanem élem az életem, és tanulok belőle. Talán ez a rövid filozófiám.

Névjegy

Vezetéknév: Augusto
Keresztnév: Max
Születési hely: San Miguel de Tucumán (Argentína)
Születési idő: 1992. augusztus 10.
Állampolgárság: argentin
Magasság: 168 centiméter
Poszt: védekező középpályás
Mezszám: 5

Pályafutás
2020/2021 Diósgyőri VTK (NB I.) 4/0
2019/2020 Volos NPS (Görögország, 1. osztály) 24/0
2018/2019 Quilmes Atlético Club (Argentína, 2. osztály) 24/1
2017/2018 Quilmes Atlético Club (Argentína, 2. osztály) 19/0
2016/2017 CD Juventud Unida (Argentína, 2. osztály) 31/1
2016 CD Juventud Unida (Argentína, 2. osztály) 8/0
2015 Club Atlético Mitre (Argentína, 3. osztály) 23/0
2014 Atlético Tucumán (Argentína, 2. osztály) 1/0
2013/2014 Club Atlético San Martín (Argentína, 3. osztály) 27/0
2012/2013 Club Atlético San Martín (Argentína, 3. osztály) 15/0
2011/2012 Club Atlético San Martín (Argentína, 3. osztály)
2010/2011 Club Atlético San Martín (Argentína, 2. osztály) 1/0
2009/2010 Club Atlético San Martín (Argentína, 2. osztály) 1/0
2008/2009 Club Atlético San Martín (Argentína, 2. osztály)
2007/2008 Club Atlético San Martín tartalék
2005-2007 Newell’s Old Boys utánpótlás
2005-ig Play 5 Tucuman (sportiskola)